GYERMEKMÉDIA

Nemecsek, Nyilas Misi és a többi lúzer | 2009. január 29.

Irodalomtanárok, kortárs írók, ifjúsági könyvkiadók vitáztak arról reformálni kell-e a kötelező olvasmányok listáját. Olyan vélemény is akadt, hogy félresikerült, a társadalom perifériájára szorult hősöket talán nem kellene példaként a mai gyerekek elé állítani. A honi pedagóguspopuláció általános érdektelensége közepette kellemes meglepetés fogadta a patinás pesti kávéház karzatára érkező tudósítót, mivel a kezdés előtt néhány perccel már jóformán nem talált szabad ülőhelyet és asztalt, annyian várták izgatottan a válaszokat a bevezetőben feltett kérdésekre. Akkor most Bornemissza Gergely vagy Harry Potter? Az életkor tekintetében tarka képet mutató közönséget az est moderátora, G. Németh György köszöntötte.

Felütésnek egy nemrég végzett, nem reprezentatív közvélemény-kutatás eredményét osztotta meg a hallgatósággal. Eszerint a megkérdezett tizenegy éves gyermekek többsége nem szeret olvasni, mert sokkal kényelmesebb a fotelban ülve, pattogatott kukoricát majszolva bámulni a tévét. Akik mégis olvasnak, azok körében Tatay Sándor Kinizsi Pál című műve került az élre, bár az egyik - saját bevallása szerint - olvasni szerető kisdiáknak épp ez az olvasmány vette el hosszú időre a kedvét a könyvektől. Természetesen változatlanul kedvencnek számít A Pál utcai fiúk, míg a legrokonszenvesebb főhős Nemecsek Ernő. A meglehetősen karcsú válaszokat úgynevezett jó tanulók adták.

A moderátor ezt követően körkérdést intézett a vendégekhez: Kellenek-e egyáltalán kötelező olvasmányok a XXI. század diákjainak? Íme, a rövid válaszok.

Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke: A kérdés valójában az, hogy országosan és egységesen, vagy helyileg, személyre szólóan kell-e kötelező olvasmányokat kijelölni a gyerekek számára. Fontos, hogy a gyerekek feladatként kapják bizonyos könyvek elolvasását, de hogy melyek legyenek ezek a művek, és az egész országra kiterjesztve ezek legyenek-e, azt alaposan át kell gondolni. Ma semmi sem rögzíti Magyarországon, hogy mely művek kerüljenek a kötelező olvasmányok listájára. Az iskolai gyakorlat az, hogy bár nincs előírt kötelező irodalom, mégis olvastatnak valamit a tanulókkal a szaktanárok. Véleményem szerint helyes, hogy nincs központi előírás az olvasmányjegyzékre.

Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnöke: Csak megerősíteni tudom, hogy a Nemzeti Alaptantervben (NAT) nincs előírás arra, hogy legyen olyan mű, amelyet minden iskolában fel kell dolgozni a tanulókkal. Elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy legyen minél több olyan magyar nyelven hozzáférhető műalkotás, könyv, zenedarab, film, amelyet minél több magyar iskolás gyerek megismer és feldolgoz. Ezek nélkül nem működik a társadalom, ezek tartják egyben a társadalom különböző csoportjait. Ugyanakkor a kötelezőségek princípiuma nem működik a XXI. század iskolájában, mert fütyülnek rá a gyerekek. Téves az a kultúrakép, amely úgy gondolja, hogy létezhet egy egységes nemzeti kánon a globális világban és multikulturális magyar társadalomban. Akik ebben hisznek, azok mesterségesen próbálják ezt a képet fenntartani.

Janikovszky János, a Móra Könyvkiadó elnök-vezérigazgatója: Némileg ellentmondok az előttem szólóknak. Véleményem szerint szükség lenne kötelező olvasmányokra, amelyek közül a gyermekek igényeit, ízlését, fejlettségét jól ismerő szakemberek válogathatnák ki az elolvasandó műveket. Borzasztó, hogy ma, főleg vidéken olyan emberek uralják az iskolai könyvterjesztést, akik egészen elképesztő giccshegyeket kínálnak kötelező olvasmányul az ott tanító pedagógusokon keresztül a diákoknak. Iskolákra szakosodott milliárdos forgalmat bonyolító könyvterjesztők mérgezik a gyerekeket országszerte. Teljesen mindegy, mit ad ki a Móra, a diákok kezébe a legtöbb helyen nem a mi igényes kiadványaink jutnak el, hanem megvesztegetett pedagógusok jóvoltából a már említett fércművek. Ettől kezdve tök mindegy, mi a kötelező olvasmány.

G. Németh György: Na, benne vagyunk a kőkemény magyar valóságban. Halljuk most a javarészt gyermek és ifjúsági regényeket író kortársunkat.

Nógrádi Gábor író: Nekem elsősorban a 'kötelező' szóval van problémám, nem az e jelzővel illetett művekkel. Ez a szó egyébként mindenkiben ellenérzéseket vált ki, és nem csak az irodalom tekintetében. Ki szerette például gyerekkorában a kötelező ételeket? Másfelől, egy közösségnek vannak alaptörténetei, a közösség eszméje, lelke erről szól. Furcsa volna azt mondani, hogy egy katolikus iskolában tanuló gyereknek ne legyen kötelező elolvasnia Máté evangéliumát. Magától értetődő, hogy az oda járó diákokkal megismertetik a Jézus-történetek Máté által jegyzett fejezetét, hiszen ezáltal válik annak a közösségnek a tagjává. Ugyanígy a magyarságnak is van egy eszmerendszere, amelyben helye van A Pál utcai fiúknak éppúgy, mint Bornemissza Gergelynek. Fontos, hogy az alapmítoszok elkerüljenek a gyerekekhez. Bizonyos művek nem csupán az alapműveltséghez tartoznak, hanem beépülnek a személyiségbe. Mindezt azonban nem a kötelezéssel, hanem az olvasás megszerettetésével lenne kívánatos a gyerekekhez eljuttatni.

A kerekasztal-beszélgetés első etapjának végén Alpár Vera, a Gyermekmédia Egyesület elnöke lakonikusan megjegyezte, hogy az internet világában a Google-keresővel egyetlen jó olvasmány sem képes felvenni a versenyt, hiszen segítségével a kérdéses művel kapcsolatban erőfeszítés nélkül, pillanatok alatt minden - rövid tartalom, korrajz, elemzés - megtalálható a világhálón. A gyerekek zöme különben is a Harry Pottert szereti, akár kötelező olvasmánynak is elfogadnák, ha már. (Jó, de mind a hét vaskos kötetet?!)

Forrás: www.mixonline.hu

« vissza