GYERMEKMÉDIA

Első Gyermekmédia Szalon a Centrál Kávéházban | 2009. január 29.
Belváros, süti, zene, beszélgetés, kávé, irodalom

A Gyermekmédia Egyesület szervezésében igen elgondolkodtató vitaesten vehettek részt az érdeklődők január 27-én, kedden este a Centrál Kávéházban. Az első szalon témája: Nyilas Misi, Bornemissza Gergely és Harry Potter avagy megújítható-e a kötelező olvasmányok listája?

A meghívott beszélgetőpartnerek közt volt Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének elnöke, Janikovszky János, a Móra Könyvkiadó elnök-vezérigazgatója, Nógrádi Gábor író, valamint Trencsényi László a Magyar Pedagógiai Társaság és az Országos Köznevelési Tanács Kerettantervi Bizottságának elnöke. A szalon házigazdája (moderátora) G. Németh György, főszerkesztő volt. A találkozó díjkiosztó ünnepéllyel kezdődött, melyen a Gyermekmédia Egyesület Szösszenet-író pályázat eredményeit hirdették ki. A pályamunkákkal három kategóriában lehetett nevezni: 'Gyermekkorom legszörnyűbb filmélménye', 'A videojátékom a legjobb barátom' illetve 'Lehet-e tévénézés közben beszélgetni?'

A pályázat sikerét jelzi, hogy több mint 800 pályamű érkezett, melyek közül számos írás határainkon túlról, összesen öt országból érkezett be. A nyertesek neve illetve a legjobb pályamunkák a Gyermekmédia Egyesület honlapján tekinthetők meg. Az Egyesület meghirdette a pályázat 2. fordulóját is, melynek részletei a pafi.hu oldalon olvashatóak.

Az est vitatémáját G. Németh György a 11 évesek körében végzett közvélemény kutatás eredményeivel vezette be, melyből kiderült, hogy a gyerekek nagy kedvence még mindig A Pál utcai fiúk, s legkedvesebb főhősük Nemecsek Ernő, ezzel szemben Tatai Sándor Kinizsi Pál c. műve többekben rossz emléket hagyott.

A vitaindító kérdésre, miszerint megújítható-e a kötelező olvasmányok listája, egyáltalán szükséges-e a kötelező irodalom az iskolákban, Fenyő D. György így reagált:

- Fel kell tennünk azt a kérdést, hogy kell-e egységesen szabályozni a kötelező olvasmányok listáját? Országos szinten vagy csak helyi szinten szükséges-e ezt rögzíteni? Jelenleg Magyarországon ugyanis nincs olyan törvény, mely előírná, hogy hány évesen milyen könyveket kell olvasniuk a gyerekeknek. Nincs előírt lista, de a tanároknak mégis kell kötelező irodalmat adniuk. Helyesnek tartom, hogy nincs országosan rögzített lista, bár tudom, hogy ez nehézségekkel jár.

Trencsényi László szerint ma már nem működő princípium a kötelezőség princípiuma, helyesebbnek tartaná, ha egységes olvasmányokról beszélnénk. Fontosnak tartja, hogy legyen minél több olyan műalkotás, melyet minél több gyermek megismer és feldolgoz. Sőt, azt sem tartaná istenkáromlásnak, ha ezek nem csupán olvasmányok lennének, hanem helyet kapnának a filmek, képek, a zene és akár az internetes élmények is.

Janikovszky János a kérdés gazdasági oldalát is figyelembe véve helyesnek tartaná, ha lenne egyfajta kötelező olvasmánylista, bár ezt szerinte sem szűken meghatározva kellene előírni. Jó lenne, ha bizonyos halmazok készülnének (klasszikus magyar, klasszikus nemzetközi, mai irodalom stb.), melyből a tanárok választhatnának. Jelenleg komoly problémának látja, hogy az igazán szép, jó minőségű, értéket hordozó kiadványok nem jutnak el a vidéki iskolások kezébe.

Nógrádi Gábor egyetért Trencsényi Lászlóval abban, hogy ne illessük a kötelező jelzővel az irodalmat, hiszen ettől a szótól a felnőttek is megőrülnek, nemhogy a gyerekek! Másrészről fontosnak tartja, hogy legyen 'kötelező' irodalom, hiszen minden közösségnek megvannak a maga alaptörténetei, mítoszai, melyek a közösség életéről szólnak. Fontos, hogy a gyermekek megismerjék ezt a közös eszmerendszert, hiszen így válnak a közösség tagjává. Első lépés azonban mindenképpen az, hogy megszerettessük a gyerekekkel az olvasást, ha ezt elértük, akkor kell eldönteni, hogy mi legyen a kötelező és mi a választható olvasmány.

Alpár Vera, a Gyermekmédia Egyesület elnöke szerint az is fontos kérdés, hogy mivel szerettetjük meg az olvasást a gyermekkel, Vajon mindegy mit vesz a kezébe, csak olvasson?

Nógrádi Gábor szerint éppen erre jó megoldás a klasszikusok - nálunk olyannyira vitatott - átdolgozása. Vannak országok pl. Spanyolország vagy Anglia, ahol a klasszikus műveket korosztályok szerint többször is átírják. Így például létezik a Don Quijote-nek 7 éveseknek, 9 éveseknek és 11 éveseknek szóló változata is. Angliában számos Shakespeare-átdogozás születik annak érdekében, hogy a művek minél többekhez eljuthassanak. Véleménye szerint ez lehetne a megoldás arra is, hogy bizonyos szerzőket megmentsünk a feledéstől, hiszen pl. Kármán József, Kemény Zsigmond és Eötvös József műveit ez a veszély fenyegeti.

Felvetődik a kérdés, hogyan lehetne a régi szerzők műveit, egyáltalán az irodalmi értékeket a mai generációhoz közelebb hozni?

Trencsényi László szerint irodalmi kánon nem létezik, a kulturális kánont mindig az aktuális kultúrpolitika illetve a piacgazdaság hozta létre. Azok a gyermekhősök pedig, akiket a mai iskolarendszer fel tud kínálni mint követendő példaképeket, mind gyámoltalanok és gyávák egyszóval lúzerek. Nézzük meg Nyilas Misit, Nemecsek Ernőt vagy akár a Kincskereső kisködmön szereplőit. Miért csodálkozunk azon, hogy ez nem kell a mai generációnak és elutasítja őket?

Fenyő György úgy véli, létezik egyfajta kánon, de ezt élesen el kell választani a gyermekek számára ajánlott olvasmánylistától. Az a tény, hogy bizonyos művek irodalmi értékeket képviselnek, nem jelenti azt, hogy ezeket 8-10-18 éveseknek tanítani is kellene, lehetne vagy szabad. Nógrádi Gábor záró szavai méltó befejezést adtak a vitaestnek - melyet a sok hozzászólás alapján még bőven lehetett volna folytatni. - Vannak, aki szeretnek olvasni, vannak, akik nem. Mindkettőnek joga van ahhoz, hogy hozzá illő, érdeklődésének megfelelő szintű olvasmányt kapjon, akár eredetit olvasson, akár átdolgozást!

Több kérdés és hozzászólás hangzott el, melyek a tanár fontosságát, és az alkotói műhelyek hiányát, a kortárs írók nehézségeit hangsúlyozták.

Az estet Huzella Péter Nem mind Arany, (de mind kötelező) rövid megénekelt versei zárták.

« vissza