Szakmai anyagok
Szekeres Nikoletta: Miért jó vetíteni? | 2010. december 14.
Szekeres Nikoletta: Miért jó vetíteni?
Ha számít valamit, hogy sosem voltam nagy Disney-rajongó, akkor ebből a szempontból furcsa, hogy erős nosztalgiával bámultam egy álmos vasárnap délután a
Béka és a Hercegnő című filmet. Miért is? Mire fel ez a nagy múltidézés? A korral jár – gondoltam én. Ez így nem igaz, mert ült mellettem a kilencéves is, és közölte, hogy mennyire király, hogy vannak art mozik és ilyen nyugis filmek. Mit lehet erre mondani? Vonzódom/vonzódunk a retróhoz, divat ide vagy oda, és évek óta diázok gyerekeknek, bizonyára ez semvéletlen. Diáztunk otthon is, mikor kicsi voltam, nekem ez volt a kedvenc családi élmény, a nagybetűs életérzés, diáztam a gyerekemnek, amikor kicsi volt, és diázok mindenféle gyereknek foglalkozásokon, sőt, még szülőknek is.
Játék és szabadság.
Miért jó vetíteni? Mert játszhatom a hangommal a dölyfös lányt is, meg a szerény lányt is a Holle anyóból, én lehetek A só cím kedvenc mesémből a szőke hajú, gyönyörű, fába bújó királylány, és eladhatom A csúnya kislány meséjét, úgy narrálva, ahogy nekem tetszik. Ez mind-mind szerepjáték. Ahogy tágra nyílnak a gyerekszemek, hogy aztán megint surrogjon a gép, és menjen a kép, amit várakozva néznek a gyerekek. A diázás bőven megengedi, hogy mesehallgatás közben szabadon tegyen-vegyen mindenki.
Meghittség
A diázás közösségi élményt jelent, ami szorosan a mesélés aktusához kötdik. És
persze a sötét, a kuckó, a fényes szem, kíváncsi gyerek, meg a szülk nosztalgiája, így együtt. Amikor kínosan összenevetünk, hogy mennyire avítt a szöveg a Pöttyös Panniban, és szenvedünk a direkt didaktikus célzattól. Vannak durva melléfogások is, amikor felháborítóan rossz a film vagy az élmény. De a tévedés benne van a játékban, szintén szabadságot jelent, a választás szabadságát, ahogy az is, adunk-e egy diázós estét magunknak a tévézés helyett. Hatalmas kincs van a kezünkben amúgy az egész diázós dologgal. Van egy honlap (http://wwww.diafilmmuzeum.hu), ahol nem akármilyen diák nézhetk meg. Szabadon nézhet, tehát közkincs(!), de ráadásul igényes is a honlap, és nagyon sok izgalmas csemege található rajta.
Vannak jó mesék, vannak kevésbé sikerültek, viszont az életérzés kárpótol.
Boldizsár Ildikó, Bettelheim és még sorolhatnánk…
Amikor mesélek, ők jutnak eszembe, hiszen mindig kibújik az ovis helyzetjelentés, a
család, a személyiség. És ez terápiás. Belehelyezkedés, megbeszélés, eljátszás, átérzés,
közösen és együtt.
=Csodaceruza, 2010. 44. sz. p. 25.
« vissza
