GYERMEKMÉDIA

Fábián Erika: Képvarázs a gyerekszobában | 2010. december 14.

Fábián Erika: Képvarázs a gyerekszobában
 2010.05.25.

A diavetítés nálunk is, mint megannyi gyerekszobában, felért egy csodával. Külön imádtam a sötétet, a fénypászmában megvilágított porszemeket, a vetítés közben felforrósodó gépet, a falon kirajzolódó képet, és persze a legvégén mindig játszottunk árnyjátékot is a kezünkkel. A diafilm kezelése is külön szertartás volt: testvéremmel felosztottuk egymást közt, hogy ki fűzi be a filmet, ki élesíti ki a képet és ki teker aznap. Persze már kívülről fújtuk a meséket, mint ma a lányom és a fiam az Anna és Petikét, de épp azért vártuk úgy, hogy szüleink szó szerint citálják. Később ezeken a rövidített szövegeken gyakoroltunk olvasni elsőben, másodikban.
            Azt csak később, a filmes tanulmányaim során tudtam meg, hogy a több évezredes múltra visszatekintő árnyszínház Kínában a mágikus és a vallásos szertartások eszköze volt. A „bűvös lámpás”, a laterna magica 1646-tól, amikor a képvetítő készülék rajzát Kircher jezsuita práter közreadta a „Fény és árnyék csodái” című könyvében, a felnőtteket is lenyűgöző vásári szórakozásként találta meg közönségét. Persze volt komolyabb felhasználási módja is, 1709-ben Rákóczi Ferenc már Simándi professzor fizikai bemutatóján ámulhatott Sárospatakon, ami harminc évvel megelőzte a bécsi jezsuita kollégium ilyen típusú előadását. A diafilm elbeszélési módja pedig a XVII. századtól szokásban lévő képmutogatással, azaz a moralizáló történetek képek általi nyilvános elmesélésével rokon, melyet Arany János és Petőfi Sándor is megörökített. 
            A technika fejlődése lehetővé tette, hogy az addig csak rajzolt, vagy festett ábrázolás után a való világ másolata is felkerüljön az átvilágított képkockára. 1839-ben Niépce-nek és Daguerre-nek sikerült rögzítenie a camera obscura képét, és a francia állam megvásárolva a szabadalmat, mindenkinek jogot biztosított a fényképezésre. A diát, amelynek így bővült a szemléltetési köre, az 1900-as évektől tudományos ismeretterjesztésre is használták. Az Uránia Tudományos Egyesület számos vetített képekkel illusztrált előadást szervezett a ma is üzemelő moziban. Közben a Lumiére-fivérek találmánya által mozgásba lendült a film, Magyarországon Zitkovszky Béla 1901-ben forgatta le az első tekercseket, „A táncz”-ot  az előbb említett épület tetőteraszán. De ez a forradalmi változás nem söpörte el a diát, sőt 1926-tól a Falu Urániája Társaság vidéken is megkezdte a vetítéseket. A Magyar Fotó Állami Vállalat Dia-osztálya 1948-tól már szalagos diafilmeket készített, elsősorban ideológiai meggyőzés céljából. A Virtuális Diafilm-történeti Múzeum honlapján szemelgethetünk a korszak alkotásaiból.
            Az igazi házimozizás 1954-től indult: ekkorra a vetítőbe már izzó került a petróleumlámpa helyett, a gyúlékony cellulóz-nitrát hordozóanyagot felváltotta a biztonsági film, és – ami a legfontosabb- a mesefilm kiadást is megkezdte az önállósult Diafilmgyártó Vállalat. Maga a diafilm csak a kelet-európai tömb országaiban volt ismeretes, a kezdeti időszakban sok szocialista országból átvett filmet magyarítottak, de már hazánkban is készültek ilyen alkotások. Többek között Vihar Béla, László Gyula és Zórád Ernő is alkotott ebben a műfajban. Készültek klasszikus mesefeldolgozások, film- és rajzfilm kivonatok, valamint önálló művel jelentkezett például Macskássy Gyula, Dargay Attila is,  és filmre kerültek olyan neves írók, költők művei is, mint Balázs Béla, Donászy Magda, Weöres Sándor és Nemes Nagy Ágnes. Még meselemezzel kiegészített diafilmek is készültek.
Az 1960-as, 70-es években élte virágkorát a diafilm, évi 1 millió tekercset adtak el Magyarországon, és 2000-ben, a médium új reneszánszakor, kb. százezret, 200 címből. Jelenleg a Diafilmgyártó Kft.-vé alakult szervezet az egyetlen működő tekercses filmgyártó a világon.
            A mai kínálatban minden korosztálynak válogathatunk a klasszikus diafilmek mellett új készítésűekből is. A legkisebbeknek a „Megérett a meggy” című mondókagyűjtemény a legfrissebb ajánlat, amelyet a kiadó felkérésére fiatal grafikusok illusztráltak. A nagyobbaknak bátran ajándékozhatjuk a „Vackor az óvodában”-t, és ők biztosan vevők lesznek a „Török és a tehenek” humorára, éppúgy mint a Weöres Sándor, Zelk Zoltán versek játékosságára is. Bartos Erika csak ilyen formában megjelent műve, a „Kisvonat a Mohavölgyben” is nagy kedvenc a „Bogyó és Babóca” sorozat darabjai mellett. Persze a szülők is nosztalgiázhatnak, most éppen a „Makk Marci mesél” jelent meg újra. Nálunk egy időben Marék Veronika alkotásai, a „Sünik és a csúnya kislány” és a „Harcsabajusz kapitány” kerültek legtöbbször vetítésre. Esze Dóra „A szépséges királykisasszony” című modern meséjét Radnóti Blanka rajzolta meg művészien, így ez a darab igényessége miatt kisiskolásoknak is ajánlható. Drukkolok, hogy a Balázs Béla „A fából faragott királyfi”-jának diafilm változata is megtalálja a nézőközönségét. A sokszínű kínálatból a László Gyula által illusztrált „Rege a csodaszarvasról” címűt emelném ki a nagyobbak számára, de ők már egy kis szülői segítséggel maguk is kereshetnek nekik tetszőt a régen minket is lenyűgöző kalandos alkotások közül.
            Ezeket a filmeket ma már majdnem minden könyvesboltban beszerezhetjük, de érdemes többet vásárolni egyszerre, mert a kiadó boltja nagyobb tétel esetén kedvezményt nyújt. Aki ennél is olcsóbban szeretne hozzájutni a vetítenivalóhoz, az antikváriumokban és a Petőfi Csarnok kereskedőinél próbálkozhat, de vigyázat, a diafilm sérülékeny. (Használt diavetítő vásárlását is át kell gondolni, mert az alkatrész utánpótlás nem megoldott.) A Kőbányai Gyermekkönyvtár diakölcsönző szolgáltatása követendő példa lehet.
             Kezdődhet a vetítés! Persze a hangulatos előadás ma is elvarázsolja a gyerekeket, a szülők viszont a képmutogatók szerepébe élhetik bele magukat, mert nemcsak felolvasni lehet a szöveget, hanem beszélgetni is róla, együtt átélni a csodát.
 
         

               
Felhasznált források:
Kolta Magdolna: Képmutogatók 2. A látás kultúrtörténete (Magyar Fotográfusok Háza Kht., 2008)
www.diafilmmuzeum.hu

  Forrás: http://leacipovel.blog.hu/2010/05/25/kepvarazs_a_gyerekszobaban és Csodaceruza 09.44.

« vissza